Miklósfa története

Dél-Dunántúl legszebb faluja – tisztelte meg egy idelátogató a közelmúltban Miklósfát. Az emberi, a természeti és az épített környezet egysége formálta tájra, mint helyi és magyar kulturális értékre méltán lehetünk büszkék mi, miklósfaiak.

A faluról történeti, turisztikai tárgyú írások, dolgozatok jelentek meg, a helytörténetét feldolgozó, összefoglaló kiadvány nem készült.

Erdők, termőföldek ölelik a Zalai és Somogyi Dombsághoz is tartozó lakott tájat. Különlegessé teszi a kelet felé ívelő, magas dombhátak között a kanyargó utak, a meredek horhosok, partok és a kisebb terek együttes látványa. A tereken hajdan kerekes kutak álltak, a mának is megőrződött néhány. Emlékeztetnek eleink földművelő, jószágtartó, paraszti életformájára. A falu nyugati szélén az Árpád kor előtti időkből származik a régi országút. A falut érintő szakasza a Hársos dűlőn át vezetett Mórichelyig. Mórichely a török korban lakott falu majd puszta. Az úton túlra terjedő természetes határként a védelmet jelentette ember és jószág számára a széles Berek, a Muramente közelsége.

Dél-nyugaton a Vári sűrű dűlőn domboldal fedi a török kori végvidék l577 után épített Szentmiklósi erődjének romjait (Miklósfa neve 1872-ig Szentmiklós). Az l596. évi kényszerű megyeösszevonást követően l596 – l7l0 / l7l5/ között Somogy vármegye és Zala vármegye egyesült vármegyék. A törökök kivonulása után Somogy vidékét osztrák katonai ellenőrzés alá vonták. l703 körül a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc kezdetén a népességfogyás elérte a hatvan százalékos arányt. l7ll után Szentmiklós területe újra benépesített, l733-l856 között a Festetics család uradalmi faluja.

Kossuth Lajos kormányzó l849-ben az úrbéri és majorsági földek forgalomba hozataláról szóló rendeletben írta elő az l844. évi IV. törvény végrehajtását. A törvény kimondta az általános birtokképesség jogát a magyar Szent Korona alá tartozó területeken. A szabadságharcot követően az l853. évi császári pátens hajtatta végre a törvényt. A magyar nagybirtokrendszer megszüntetésére l853 – l945 között részleges földrendezések keretében került sor. Szentmiklóson l864-ben a falu termőföldterülete a nagybirtokkal együtt 5l67 katasztrális hold.

A déli vasútvonal telepítését követően a régi országút megszüntetésre került. Az l870-ben épített új út, a Nagykanizsa-Gyékényes közút észak-dél irányban szelte át a falu Alsó utcáját /Miklósfa út/. A környékhez tartozik a Mórichelyi szőlőhegy, a Halastavak a madárvédelmi területtel és a 2008-tól működő Mórichelyi Lovasklub.

Dél-keleten a hajdani Vénerdő helyén települt huszonnyolc hektáron a Miklósfai Parkerdő a különleges fáival és a hangulatos vadászházzal. A Parkerdő 1996-tól természetvédelmi terület.

Ragaszkodunk a hagyományainkhoz, magyar keresztény kultúránkhoz. Északon, dombtetőn állt a Szent Miklós tiszteletére emelt fatemplom, helyére építtette a Nagyboldogasszony tiszteletére gróf tolnai Festetich (Festetics) Kristóf a falunak szánt kőtemplomot, a templom 1765-ben került felszentelésre. Augusztus 15-én a Nagyboldogasszony nap a templomunk búcsú napja, a falu ünnepe.

A falunak a központi teréhez tartozik a kisebb halomra emelt Szent Flórián kápolna épülete, a búcsú napja május 4. Környezetét örökzöldek, cserjék díszítik. Közel a kápolnához útmenti Kőkeresztet állíttatott 1972-ben Miklósfa lakossága.

Észak-keleten határos a Szentgyörgyvári szőlőhegyek vonulata a négy hegyháttal, rajta az évszázadok óta szőlőműveléssel foglalkozó családok szőlőbirtokai, borospincéi sorakoznak.

A területhez tartozott a török idők során elpusztult Szentgyörgy falu, neve a hegyhátak nevében őrződött meg. A II. hegyháton szárazárokkal elválasztott, erdősödő dombon áll a Romlottvár néven ismert Mátyás kori várrom, a korabeli Botszentgyörgy vára. 1577-ig végvár. A feltárt várrom 2003-tól műemlék. A hegyhát Szent György tiszteletére emeltetett kápolnája feltehetően XIX. század eleji, búcsúja ünnepe április 24. Szent György napja. Az I. hegyháton az Anna harangot 1933. július 26-án Szent Anna napon szentelte fel Mindszenty József a majdani mártír bíboros.

A térség a Balatonmelléke borvidék része. A hegyhátak területe 2000-től a Nagykanizsai Hegyközséghez tartozik. A talaj agyagos, ismertebb szőlőfajták: olaszrizling, cserszegi fűszeres, zweigelt, kékfrankos, noha. A helyi Kertbarát Kör a 2003. évi Szent György napon megnyitotta a Miklósfai Szőlőjövések Könyvét. Az I. és II. hegyhátak Miklósfa felöli bejáratánál új faragott hegykapuk fogadják az arra járókat (a régi hegykapukat 1945-ben orosz katonák rombolták le). A hegykapuk 2004. és 2006. években jelentős részben közadakozásból létesültek. A II. hegyháti hegykapunál álló Szent György vitéz szobra Németh Ferenc fafaragó művész alkotása.

Miklósfa 1981-ig önálló község. A település neve történeti okokból többször változott, 1872-ig Szentmiklós. Az Árpád kori nevet védőszentjéről, Szent Miklósról kapta. Az első írásos latin nyelvű említése Sanctus Nicolaus néven 1259-ből való. 1451-ből Zenth Miklós néven ismert az okleveles említés. Az 1816-ban kelt, a Szentmiklósi Elöljáróság jegyzővel íratott levelében szerepel a falu pecsétje: babérágak közt ekevas, fölötte S.M. kezdőbetűk. A község neve 1872-től Horvátszentmiklós, 1895-től Somogyszentmiklós (Somogy vármegye), 1950-től Miklósfa (Zala megye), 1982-től Nagykanizsa Miklósfa nevű városrésze, kertváros, csatolt településként Nagykanizsa Megyei Jogú Város peremkerülete.

A XX. század első felében eleink a két világháború évei alatt is művelték a földet. 1920. június 4-én a trianoni diktátum aláírásával az ország területének kétharmada került szomszédos államokhoz. Az új államhatárt Somogyszentmiklós községtől 30 kilóméternyire dél-nyugatra húzták meg. A nemzet szétválasztása máig érződő társadalmi és gazdasági károkat okozott, az ország mégis talpraállt.vet védőszentjéről, Szent Miklósról kapta. Az első írásos latin nyelvű említése Sanctus Nicolaus néven 1259-ből való. 1451-ből Zenth Miklós néven ismert az okleveles említés. Az 1816-ban kelt, a Szentmiklósi Elöljáróság jegyzővel íratott levelében szerepel a falu pecsétje: babérágak közt ekevas, fölötte S.M. kezdőbetűk. A község neve 1872-től Horvátszentmiklós, 1895-től Somogyszentmiklós (Somogy vármegye), 1950-től Miklósfa (Zala megye), 1982-től Nagykanizsa Miklósfa nevű városrésze, kertváros, csatolt településként Nagykanizsa Megyei Jogú Város peremkerülete.

A század első évtizedeire változtak a paraszti porták. A zsúpfedeles, vályogfalu lakóházakból álló földes utcákban egyre több téglaház épült. A porták belső udvarán a jószágtartásra téglafalu istállókat építettek. 1930-ban a lakóházak száma 333 ebből kőből vagy téglából épült 151.

1932. évben Somogyszentmiklós kisközség, körjegyzőséggel, hozzátartozik Mórichely puszta, Szaplányos puszta. A lakosság lélekszáma 1816 fő. A falu termőföld területe 5432 katasztrális hold, ebből a községé 2551 katasztrális hold. A falubeliek gyalogosan, földutakon, szekérutakon jártak a mezőre, a szomszédos vásárvárosba, Kanizsára és a környékbeli falvakba. Teheneskocsival, lovaskocsival szállítottak. Az útviszonyok, a távolságok adta nehézségek közepette végezte fáradhatatlan, áldozatos munkáját Dr. Szentendrey Edgár /1885-1966/ érdemes orvos 1922-1965 között a község körorvosa. Nevét a Miklósfa úti Háziorvosi Rendelő falán elhelyezett emléktábla örökíti meg.

A Hősök Terén 1937-től áll a Hősök Szobra a Turul madárral, emlékezve a két világháború miklósfai hősi halottaira. Az emlékműre 1989-ben került fel a II. világháborúban elesett hősök névsora. 2002-ben emléktábla elhelyezésére került sor a Doni elvonulás 60. évfordulóján.

1945-46-ban a földosztást a Községi Földigénylő Bizottság végezte. Lakossági földtulajdonba került 1070 katasztrális hold termőföld és házhely, új utcák nyíltak a falu északi és keleti szélén. A községi termőföld terület 3593 katasztrális hold.

A helyi közemlékezet számontartja az 1956. évi forradalom és szabadságharc kitörése napján, október 23-án történt miklósfai eseményeket. A Hősi szobor előtti téren gyülekeztek a falubeliek, majd gyalogosan és lovaskocsival indult tiltakozó menet Nagykanizsára, és csatlakozott a városi tüntetéshez. Az 1956-os Nagykanizsai Forradalmi Bizottság vezetőségi tagja volt a helybeli születésű Siklósi János költő (1916-2000). A szülőfalu temetőjében nyugvó költő verses kötetei megtalálhatók a Halis István Városi Könyvtárban.

1956 után utak, járdák épültek. A helyi Aranykalász Termelő Szövetkezetet 1959 telén alakíttatták meg, közös művelés alá vonva a lakossági termőföld tulajdonokat. Kiépültek a közművek (villany 1958, víz 1975, gáz 1984, csatorna 2000). Elindult a helyközi majd a helyi járatú tömegközlekedés. Kultúrház épült és Óvoda létesült, az Általános Iskola 1978-ban költözött át a régi iskola falai közül új, korszerű épületbe. 1988-tól működik a Kanizsa Lovas Klub SE lovas sportköre a Dr. Szentendrey Edgár utcai telepen.

Közösségi kezdeményezésre 1989-ben alakult meg a Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület. A tagság a helybeliekkel összefogva, javarészt önerővel átépíttette a régi Kultúrház épületét a falu középpontjában. A megújult, Mindenki Háza nevet viselő épület dél-Zala legszebb faluházaként került átadásra 1990-ben. 1995-től az egyesület a tulajdonosa a háznak. Egy 1997. évi adat szerint /Népességnyilvántartó Hivatal adata/ a városrész állandó lakónépessége 2169 fő, lakóházak száma 610.

Az egyesület hagyományörző-gasztronómiai rendezvénye 2001-től az évente sorrakerülő, mára országos hírűként számontartott Miklósfai Répafőző verseny. A rendezvényről a városi Tourinform Iroda kiadványa, a Nagykanizsai Eseménynaptár ad tájékoztatást. 2001-től évente tartanak borversenyt a miklósfai szőlősgazdák. A nevezett bormintákat zsűri minősíti.

Az ezredforduló idején a lakosság életformája zömmel városias. Az ideérkező gondozott portákat, többszintes lakóházakat, parkosított, virágos környezetet láthat. 2006-ban készült el a belvárossal összekötő négy kilóméteres kerékpárút. Számos szakmában működik helyi vállalkozás. A falu központi részén, utak találkozásában áll talapzatán 2008-tól Szent Miklós szobra. A helyi kulturális értékeink gyarapításában a civil kezdeményezések szerepe a meghatározó.